A WineGroup első partnere a Balatonudvariban található Skrabski Pincészet, melynek borászával és egyik tulajdonosával, Sümegi Gáborral beszélgettünk az együttműködésről.
Mióta működik a Skrabski Pincészet, és hány palack bor kerül ki a kezeitek közül évente?
„Az első Skrakbski borok a 2007-es évjáratban készültek, én 5 évvel később csatlakoztam a pincéhez. 2013 óta az én felügyeletem alatt készülnek a borok, akkor évi 10-12 ezer palackot készítettünk, tavaly 42 ezret, idén pedig szeretnénk ötvenezret. Hosszú folyamat áll a növekedés mögött, jelentős infrastrukturális beruházással, minden eszközünk új, a tartályok, a hűtőrendszer, a prés, a zúzó-bogyózó.”
Milyen fajtákra épül a pince szortimentje?
„Rajnai Rizling, Furmint, Olaszrizling és Kékfrankos szőlőfajtákkal dolgozunk, ezek mindegyike fontos számunkra. A saját szőlőkön kívül Irsai Olivért és bizonyos években Sauvignon Blanc-t vásárolunk. Új fajtákban egyelőre nem gondolkozunk, illetve idén lesz az első évjáratunk Zweigeltből. Azt tapasztaljuk, hogy van igény a balatoni vörösborokra.”
Fontos számotokra az organikus szemlélet. Ez kezdetektől így volt, vagy folyamatosan álltatok át?
„Gyomirtót, rovarirtót soha nem használtunk, az organikus átállásnak pedig ez a második éve, így hamarosan tanúsítványunk is lesz erről.”
Korábban hogy működött nálatok az online borkereskedelem?
„Eddig ez ad hoc jelleggel működött. Ha volt megkeresés, megoldottuk, de nem volt ezen hangsúly, nem működött jól. Amikor Zsolttal először szóba került ez a téma, elmeséltem neki, hogy ez körülményes, sok időt vesz igénybe, problémás, drága.”
.
Most kezdődik az együttműködés a WineGrouppal. Mióta ismeritek a csapatot, és mit vártok a közös munkától?
„Zsoltot még az egyetemről ismerem Veszprémből, aztán idővel mindketten borokkal kezdtünk el foglalkozni, és azóta is követjük egymás útját. Az egyik legjobb borral foglalkozó szakembernek tartom, nagyon átlátja a boros világban történő dolgokat, jó meglátásai vannak, és jó kapcsolatai, szinte mindenkit ismer.
Nagyjából egy éve említette először, hogy van egy ilyen tervük, és már akkor is nagyon tetszett az ötlet. A kereskedők általában nagy jutalékkal dolgoznak, holott a kockázatot, amivel a szőlőmunka, a pincemunka, a palackozás jár, a borász vállalja magára. Sokszor érzem azt, hogy nincs megbecsülve, hogy mi, borászok milyen gasztrokulturális, értékmegőrző tevékenységet végzünk. A borral nem csak egy terméket, de egy életérzést is megvásárol a fogyasztó. Viszont ha a borral foglalkozunk – és mi azzal akarunk foglalkozni -, akkor nem feltétlenül jut időnk egy működőképes webshopot fenntartani. Zsolt említette, hogy ez működhetne másként, mint ahogy most, és mi abszolút nyitottak voltunk erre. Nem szeretnénk túl sok plusz szereplőt beiktatni az értékesítési láncba. Jó, hogy ez a rendszer megoldja azt a problémát, ami miatt a borászatok sokszor nehézkesnek találták ezt az egész online értékesítési folyamatot. Mi másra szeretnénk fordítani ezt az időt, az energiát, mégpedig arra, hogy legyen mit eladni. Áprilisban a Vinotékánkat is ezért nyitottuk meg, mert egy futár például februárban, a sárban nem feltétlenül megy fel a szőlőhegyre néhány palack borért, kellett egy értékesítési pont egy elérhető helyen. Jó, hogy a jövőben a rendeléseket innen már könnyebben el tudja vinni egy futár is.
150 éve még Balatonudvariban nagyon sokan éltek a szőlőből. Mára nagyjából mi vagyunk az egyetlen nevesíthető pince itt, és a környéken is több olyan település van, ahol nem tudunk megnevezni egy pincét sem. Mi hiszünk abban, hogy a tevékenységünk fontos a falunak, a borrégiónak, a Balatonnak, és így közvetve az országnak is. De azt szeretnénk csinálni, amihez értünk, és örülünk, hogy lesz egy profi webshop, ami kezelni fogja az eddig felmerült problémákat, és leveszi a legmacerásabb feladatokat a vállunkról.”
