Matyi a Sales team legújabb oszlopos tagja, aki már most kitörő lendületet és energiákat hozott a csapatba. Saját szőlőik lévén a termelői oldalt, a termelők kihívásait személyesen is ismeri, mindemellett természetesen aktív borvásárló és borkóstoló is. Voltaképp, pont ez a komplex szemlélet az erőssége – valamint az az egyszerű megfontolás, hogy kifejezett célja segíteni a borászatok értékesítési problémáin.
Mutatkozz be nekünk kérlek néhány mondatban, honnan, hogyan kerültél a WG csapatba, mi a sötét múltad?
Három évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy feladva az addigi értékesítői pályámat, engedek a belső csábításnak és a bor világában helyezkedek el.
Édesapám, Ambrus Lajos író jóvoltából jó tíz éve a Kis-Somló hegyen (Nagy-Somlói borvidék) két és fél hektáros szőlőt művelünk, pincét bérelünk. Tehát a szőlő körüli munkák gyerekkorom óta ismerősek, és mivel a boros, gasztronómiai rendezvények „művészbejárós” látogatója lehettem, így volt némi rálátásom a szakmára.
Kézenfekvő gondolat volt bennem, hogy értékesítői pozícióban helyezkedjek el, de szerettem volna megalapozni a tudásomat, mielőtt ilyen beosztást keresek. Egy borbárban kezdtem el dolgozni felszolgáló, borkínáló szerepkörben. Itt örömmel töltött el, hogy egy-egy beszélgetés során megtalálhattam a Vendégek számára a megfelelő ízvilágot, és fontos volt számomra az is, hogy magyar borokat, söröket képviselhettem.
Elvégeztem a WSET középfokú képzését is, majd a borbár után közel egy évet dolgoztam a legnagyobb kereskedő cégeknél borboltos pozícióban. Nagyon sokat tanultam ezeken a munkahelyeken – ezeket a tapasztalatokat szerettem volna specializálni a már meglévő értékesítési tudásommal.
Humayer Dávid barátommal sokszor beszélgettünk a szakmáról, a munkájáról a Kóstolom borbárban. Nemrég mesélt a WineGroup projektről, én pedig összeállni láttam a számomra ideális pozíciót: a komplex értékesítést a bor területén. Fellelkesedve „beajánlottam” magamat Pintér Zsoltnál, és talán nem sikerült olyan rosszul a dolog, hiszen éppen ezt az inetjút készítjük.
Te még viszonylag külső és friss szemmel látod a projektet, mit látsz a legnagyobb erősségének, ütőerejének?
Az aktualitását. Sajnálatos módon a vírus okozta helyzet ráébresztett bennünket arra, hogy minden termelőnek több lábon kell állnia az értékesítését tekintve.
Úgy látom azonban, hogy ez a vészhelyzet csupán felpörgette az eseményeket, hisz a pandémia megkerülhetetlenné tette az online-vásárlás megvalósítását – de a gazdasági-kereskedelmi trendek valójában enélkül is az online tér felé tolják el az értékesítést. A magyar borász szakma minderre a legtöbb helyen egyáltalán nincs felkészülve – igen sokfélék és sokrétűek hát a teendők. A WineGroup projekt ebben a „műveletben” jár az élen – innovációját és „ütőerejét” éppen ebben látom.
Hogy látod a jövődet a csapatban, miben fogod tudni segíteni a projekt előremenetelét?
Talán az eddigiekből már kiderült , hogy tudatosan készültem egy hasonló lehetőségre.
A szőlőtermelés, borkészítés sok nehézsége és öröme mellett a borbárban eltöltött idő során a szakma teljesen más aspektusát ismertem meg, mint például a kereskedéseknél a borboltos pozícióban. Szerettem volna minden oldalról megismerni a borvilágot, hogy úgy mondjam, „az egész képet akartam látni”.
Saját szőlőnk lévén a termelői oldalt, a termelők kihívásait személyesen is ismerem, mindemellett természetesen aktív borvásárló és borkóstoló is vagyok, ez is segít frissen tartani kapcsolataimat és ismereteimet. Talán ez a komplex szemlélet lehet az erősségem – valamint az az egyszerű megfontolás, hogy nagyon szeretnék segíteni a borászatok értékesítési problémáin.
Mit látsz most a legnagyobb kihívásnak, és mi az, ami kifejezetten motivál?
A legnagyobb kihívás talán az, hogy szeretném elfogadtatni mindenkivel, hogy a borászat, legyen az bármilyen kreatív vagy művészi munka is néha – mégiscsak vállalkozás. Hogy eszerint érdemes hozzáállni. Más szektorban elképzelhetetlen lenne egy termék eladásánál, hogy az online vásárlási lehetőség mindössze 10% körül van. Vagy például az, hogy valaki nem használja a közösségi média kínálta lehetőségeket. Nem kell feltétlenül „vérprofi” módon csinálni – de csinálni kell.
Befektetett pénz nélkül is lehet új vásárlókat megnyerni magunknak, a meglévő vásárlók lojalitását is tovább növelni; ezáltal újabb vásárlásokat generálni. Luxus kihagyni, hiszen ingyen van. Ma elmondhatatlanul többet ér egy tisztességesen összerakott ingyenes Facebook profil, melyet ha valaki akár nem is profin, de folyamatosan megújuló tartalommal lát el, mint egy drága, több nyelvre lefordított profi weboldal, amely azonban statikus.
Ami pedig a motivációt illeti, mi is lehetne más, minthogy munkám során bejárhatom Magyarország és a Kárpát-medence borvidékeit, beszélhetek az általam tisztelt borászokkal, ráadásul segítségükre lehetek és hasznos dolgot tudok mutatni számukra.
Te és a bor… Erről mesélsz egy kicsit? Meghatározó élmények, emlékezetes kóstolás, bármi jöhet.
Eddigi legmeghatározóbb élményem egészen biztosan egy francia tanulmányút volt.
Egy kis csapattal (köztük Humayer Dáviddal) tavaly szeptemberben látogattunk el Bordeaux-ba egy hosszú hétvégére. Bepillanthattunk abba, hogy milyen a profizmus, a jól átgondolt marketing. Kezdve azzal, hogy a reptéren egy óriási borosüveg dekorációt megkerülve érkezik a csomag a szállítószalagon, a kijárat felé ízléses óriásplakátok hirdetik a helyi borkultúrát, és végül a terminál oldalában a maroknyi zöldfelületen gondosan ápolt szőlőtőkék virulnak. Jóformán meg sem érkezik az ember, de egészen emelkedett lelkiállapotban várja a város és a borvidék megismerését. Nem nagy dolgok, de finoman, ötletesen emelik a hely presztizsét. St Emilion óvárosában például folyamatosan zenét sugároznak hangszórókból, ami ugyan meglepő, de nekem nagyon tetszett. Ráadásul nem is gondolták túl a dolgot, egy Bob Marley szám után rögtön jött egy Bach-hegedűverseny. Mennyei volt mindkettő.
Bordeaux-ban természetesen meglátogattuk a Cité du Vin nevű 8 emeletes bormúzeumot is. Itt tematikus kiállításokon, borral kapcsolatos interaktív feladatmegoldásokon és egy ún. multisensory kóstolón vettünk részt. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy egy ovális teremben a vakon kóstolt borhoz tartozó hagulatképeket vetítettek a falra, ehhez jellemző hangokat sugároztak, valamint a hangulathoz tartozó illatot juttattak a légtérbe. Az egyik tétel pl. egy provance-i rozé volt, amihez egy helyi piac képeit vetítették a falra, piaci zajt, beszélgetést lehetett hallani a hangszórókból, valamint fűszernövények, virágok illatát permetezték a szobába. Érdekes, izgalmas tapasztalás volt ez is, ugyanúgy mint az óriási interaktív felület, ahol kivetítőn a kiválasztott borász jelenik meg és az áltatunk megjelölt témáról beszél nekünk, mialatt folyamatosan képeket, okatató videókat vetítenek a terepasztalra a szemünk elé. Múzeum tehát lehet izgalmasabb, mint a klasszikus Kossuth-prés, lopótök, fahordó kiállítás.
Haladni kell a korral, ha relevánsak szeretnénk maradni – ezt az üzenetet szeretnénk átadni a WineGroupnál is.
